A szebbnél-szebb fotókból kiindulva jött az ötlet, hogy ki mást keressünk karácsonyi inspirációért, mint Vajtai Katit. Katit ismerve az ünnepnek is biztosan stílusosan adja meg a módját. A második részben ünnepi receptekről, és a karácsonyi menüről kérdeztük őt.

Régi családi hagyomány, hogy a tradíciót követve halászlevet mindenképpen eszünk karácsonykor. Ezt a finomságot nem én készítem, hanem egy zseniális közeli házi kifőzdéből hozzuk minden évben, ahol istenien készítik el. Ennyiben tradíciókövető az ünnepi menü, de vannak olyan részei is, melyek nem kimondottan hagyományosak, egyszerűen „csak” nagyon szeretjük.

Ilyen például a kaszinótojás és a franciasaláta, amit én csinálok és családi körben mindig nagy sikere van. A kaszinótojást gyerekkorom óta nagyon szeretem. Sült kacsamell is kerül az ünnepi asztalra lilakáposztával, szintén én főzöm.

Elmaradhatatlan a bejgli, amit édesanyám süt, és nagyon finoman készíti.

Van egy különleges süteményreceptem, ami a szívemhez is nagyon közel áll, ugyanis a dédnagymamám által kézzel írt, és azóta is becsben őrzött recepteskönyvéből van. Egyébként is szeretem a múltat hordozó tárgyakat, legyen az egy bonbonier, egy terítő, jelen esetben pedig ez a féltve őrzött receptes füzetke. A barackkrém lepényke sütése időigényes és nagy türelmet igényel, de egy finom karácsonyi muzsika mellett öröm elkészíteni.

Az ünnepet férjemmel és édesanyámmal töltöm, mert a család többi tagja az Egyesült Államokban él. Velük most videóbeszélgetésen keresztül tudunk ünnepelni.

26-án a barátainkkal találkozunk, nekik – a szintén általam főzött - töltött káposztát szoktam kínálni. A finomságokat fokozván ilyenkor is sütök, és a diós stangli van soron. Van még egy családi kedvencünk, ez a zabpehelygombóc kandírozott naranccsal.

Számomra a karácsony elmaradhatatlan része az is, hogy olyan embereknek sütök süteményt, akik nélkülözni kényszerülnek (mind lélekben, mind anyagilag esetleg). Közhely, de tényleg úgy érzem: jónak lenni jó.